 |  |
 |  |
 | |
 |  |
 |  |
 | Biga (2000-03-16) Pszichedelia, zene, emberek Nem, ez a cikk nem egy "Válaszkereső" filozófiai elmélet, hanem csak egy pár gondolat arról, hogy mi az a pszichedelia, mi köze a zenéhez és hozzánk, és egyáltalán mi szükségünk rá. Bevezető A XX. század embere, ha néha hajlamos elgondolkozni a világ folyásáról, valamilyen csendes reménytelenséget érez maga körül. Itt most nem a technikai fejlődésről van szó, az töretlenül halad, hanem a társadalmi, egyéni gondokról. Valahogy senki sem érzi ma tökéletesen boldognak magát, vagy ha igen, soha nem gondolkozott el komolyan az Életről. Nem véletlen, hogy egyre terjednek a keleti relaxációs módszerek és a Nyugat manager yoga-ja, az Agykontroll is. A tömeges látogatottság igenis azt mutatja, hogy az emberek keresnek valamit önmagukban, amitől jobbnak remélik ezt a világot. Ha jobban tetszik, keresik a megvilágosodást, de legalább azt az érzést, ami biztosítja oket arról, hogy igen, ez a Cél, ezért kell és érdemes élni. Mindenki ismeri a kommunizmus káros hatásait, de volt egy nagyon jó tulajdonsága, legalábbis a kezdetekben, mégpedig az, hogy célt adott a fiataloknak, a dolgozóknak, mindenkinek. Más kérdés, hogy ezek a célok megfakultak, utópiának bizonyultak. A Nyugati civilizáció ezzel szemben nem ajánl semmit, csak a pénz kultuszát. Az pedig egy olyan függőséget alakít ki, amely megváltoztatja az embert, egy olyan célért élteti, amely jellegénél fogva elérhetetlen. Olyan nincs, hogy végtelen gazdagság, pénzzel elérhető végtelen boldogság pedig szintén csak egy utópia. A mai fiatalok többsége hiányol valamit, valamit, amiért érdemes tanulni, élni, dolgozni. Ha valaki azt mondja, ezek csak üres szavak, nézzen végig az életén, nézze meg, hogy most mit csinál és képzelje el, hogy mit fog elérni. Ha azt gondolja, az élet értelme éppen az, hogy dolgozzunk, érjük el a lakás(ok)at, az autó(ka)t, a családot és egyéb javakat, nézzen körül a világban. A saját boldogságunk nem minden, de alapja annak, hogy jobban segíthessünk másokon! A tipikus mai ember sajnálja az éhezőket, sajnálja az esőerdőket, a kipusztulásra ítélt állatokat, elítéli a háborúkat, de úgy gondolja, hogy mit tehetek én, a kisember ezekért. Amíg ez a felfogás marad, valóban semmi sem fog változni. Ha globálisan, az ember jövője szempontjából szemléljük a dolgokat, vajon mi lehet a cél. Fenntartani az emberi civilizációt, úrrá lenni a társadalmi, ökológiai gondokon, meghódítani a világűrt és ha létezik, felvenni a kapcsolatot egy másik értelmes fajjal. Természetesen ezek nem konkrét célok, hanem olyan "jó lenne, majd egyszer" típusú célok. Igazából nem ezek a ma fő gondjai, hanem a politikai, gazdasági hatalom birtoklása, egyes emberek szintjén pedig minél több pénz birtoklása. A többivel foglalkoznak ugyan "valakik", de a többséget ez nem igazán érdekli. Amíg az ember csak a technikát fejleszti, magát nem, addig ez így is fog maradni. És egy fejlett technikai civilizáció, ugyanazzal a többezer év óta fennálló viselkedésmintával elobb-utóbb kiirja magát. Érdekes megfontolni, hogy hogyan végződne egy ilyen "Függetlenség napja" típusú találkozás. A valóságban elég hamar vége lenne az egész földi civilizációnak. Az ilyen filmeken jót szórakozunk, de valahol megbújik a gondolat, hogy azért ez akár meg is történhet, de a valódi forgatókönyv egy kicsit másmilyen lenne. Rövidebb. Technikánk fejlődésének csak a csillagos ég és persze egy pár fizikai törvény szab gátat. Ha ezek a törvények tényleg igazak és nincsenek kibúvók (és most úgy tűnnek, nincsenek), akkor például egy világűrbeli terjeszkedés soha nem lesz olyan, mint a sci-fikben. A legfeljebb fénysebességel történő kommunikáció többfényéves távolságoknál kihalásra ítélt ókori birodalmak többéves üzenetváltásokra emlékeztet majd. Elszigetelt világok alkotják majd az ember csillagközi birodalmát, amelyek az örök fizikai törvények miatt nem alkothatnak további fejlodéshez szükséges egységet.. Ha Isten azért teremtett ekkora távolságokat és ilyen törvényeket, hogy az ember mindenek feletti uralmát és messzi értelmes fajokkal való kapcsolatot meggátolja, akkor ennél jobban nem is tehette volna. Más utak maradnak. Más létezési állapotok, féreglyukakon történő metróutazás, hipertér. Most sci-fibe illő dolgok. Más. Tehát valamiképpen változni kellene belülről. Vannak biztató próbálkozások, ez lemérhető azon is, hogy az emberek hogyan viselkednek egymással. A mostani karácsonyra például a tavalyinál sokkal több felajánlkozás történt, akár élelemmel, pénzzel, szállással. Ez valóban figyelemreméltó, úgy látszik egyre többen jönnek rá arra, hogy az igazi boldogságot az jelenti, amikor sikerült másnak segíteni, örömet szerezni. Nem véletlen, hogy ünnepeink kitartanak velünk. Erre a pár napra mintha kicserélnék többségünket, adunk, szeretünk. Aztán jönnek a hétköznapok. Többségünk felveszi újra a hétköznapi "nem az én gondom" mentalitást. Azért képzeljük el, mi történne, ha nem így tennénk. Hogy ez úgy hangzik, mint valami keresztény szekta szövege? Itt nem arról van szó, hogy adjuk el mindenünket, miért is tennénk, hiszen mi dolgoztunk meg érte. Apránként, egyre többet kell segíteni. Nem biztos, hogy pénzzel. Többnyire elég az, ha valakire csak több időt, figyelmet fordítunk. Többet mosolygunk, beszélgetünk, ilyesmik. Ilyen kis közhelyek. Pszichedelia A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, hogy mi a pszichedelia. Sokan a pszichedelikus szót meghallván rögtön a kábítószerekre asszociálnak. Ebben sok igazuk is van, de emlékezzünk például, hogy a 70-es években a Pink Floyd is pszichedelikus zenét csinált, pedig a fiúk - legalábbis saját bevallásuk szerint - nem drogoztak. Bár a pszichedelikus zenék leginkább ebben a más állapotban hatnak igazán, de normálisan is érzehető bennük, hogy ez a zene mélyre hatol. Ilyen zene hallgatása közben az ember önkéntelenül is többet gondolkozik. Sokan ezért is nem szeretik az ilyen zenét, mert ok nem gondolkozni akarnak, csak szórakozni. Bár az ember önmagának megismerése is lehet szórakoztató. És talán itt van a helyzet megoldása. Ez az eszmefuttatás nem akar kitérni arra, hogy a drogok gonoszak-e vagy nem, az tény, hogy a pszichedelikus drogok és a zene együttes hatása olyan állapotot hoz létre, amikor az ember személyisége felbomlik, teljesen kinyílik, önmaga számára vizsgálhatóvá válik. A dolgok áttekinthetové, megmagyarázhatóvá válnak, eltűnnek a határok, az érthetetlen dolgok - egyfajta megvilágosodást él át az utazó. Tehát minden narkós önmaga legjobb ismerője, aki tudja mi a célja? Nem, erre az ironikus kérdésre természetesen nem a válasz. Aki csak azért szed szert, hogy eltávozzon a valódi világból, aki földi szórakozásainak pótlására és kiegészítésére használja, az rossz irányba halad. Főleg a nem pszichedelikus szerek esetében, a fizikai függők teljesen más világba kerülnek, holott a cél pont az lett volna, hogy a valódi világot értsük meg és éljük jobban. A ritka utazások a pszichedelikus zene útmutatása alapján a valódi világot mutatják meg - úgy, ahogy még sohasem láttuk. Hogy ebbol mi látszik? - kérdezhetik a drogokról a mai társadalom által kialakított sémában gondolkozók. Tapasztalatom szerint azok, akik megtanulták a füvet vagy az LSD-t úgy használni, hogy az még nem tekinthető kábítószer függőségnek, akiknek céljuk van vele és ez a cél nem a puszta szórakozás, azok a következoket kapják: egy olyan életszemléletet, amely talán a keleti gondolkozók sajátja, az emberek, a természet szeretete, a dolgok elfogadása, a Válasz tudásának érzete, a megvilágosodás átélése, a zene szeretete. Sokan megnövekedett kreativitást, tenni akarást is kapnak. Akkor miért nem legálisan a pszichedelikus drogok, miért tiltja őket a törvény? Egyrészt nagy a kísértés, belemerülni a tripek álomvilágába, áttripelni az életet. A pszichedelikus drogok lelki függőséget okozó hatása sem lebecsüldendő. Másrészt arra hajlamosaknál (akik félnek önmaguktól, nem ismerik magukat eléggé, akiknek sok elfojtott érzelmük van) ezek a szerek súlyos zavarokat, akár pszichózist is kiválthatnak. Tehát ezek a drogok, bár ezek az esetek ritkák, nem száz százalékosan biztonságosak. Nem is lehetnek azok, főleg a szintetikusak nem, hiszen az agy olyan fontos rendszereit dolgozzák meg, mint a szerotonin- és dopaminrendszer. Véletlenül eltrafálnak valami fontosat (a "kaput"), de ezen kívül számtalan kellemetlen, kellemes mellékhatásuk is van. Sokan sajnos nem ezért a kapunyitó hatásáért, hanem valamelyik kellemes mellékhatása miatt fogyasztják rendszeresen. De valamilyen szerepük biztosan van, mint ahogy a legtöbb természeti népnél, közép-amerikai, dél-amerikai, afrikai szertartásokon is volt, akik használtak pszichedelikus hatású növényeket szertartásaikhoz, távol-keleti gondolkozók is szívesen szívtak egy kis füvet a filozofálgatáshoz. Ha agyunkban van egy ilyen képesség, egy ilyen nyitható kapu egy kitágult szemléletvilágra, egy bölcsebb, helyesebb gondolkozásmódra, akkor miért kell ehhez drog? Mivel sajnos kutatások legálisan nincsenek ezekkel a szerekkel kapcsolatban (pedig segítene sok területen - agykutatás, neurobiológia), ezért nem tudjuk, hogy kötelezőek-e ezek a szerek e kapu nyitásához. Lehet, hogy ez a képesség is ott szunnyad még az agyban, mint ahogy sokáig kihasználatlanul hevert az absztakt gondolkodásra való képesség, a magasabb matematika muveléséhez szükséges képességünk is. Lehet, hogy ez a képességünk még nem aktiválódott. De talán lassan itt az ideje. De emelett senki se ugorjon fejest a mélyvízbe, és vegyen rögtön pszichedelikus drogot. Egyrészt természetesen illegális (sot a fogyasztásra való buzdítás, felhívás is az), társadalmilag mélységesen elítélt (bár legtöbbször kizárólag a társadalmilag rögzült hatások alapján), és persze bizonyos fokig veszélyes is. Sajnos várni kell, addig próbálni tenni, amit megtehetünk. Aki nem hisz a misztikusnak tűnő kapukban, megvilágosodásokban, kozmikus életszemléletekben, vessen egy pillantást a jógikra, a sikeres agykontrollosokra és azokra, akik természetesen is rendelkeznek a nyugalom, a szeretet, az ellazulni a tudás képességével, lelki békével. És gondolkozzon el azon, milyen jó is lenne, ha mindenki, netán még ő is ilyen ember lenne. Utópia? Álmodozás? Erről a dolgoról mindenki saját maga dönt. De amíg dönt, hallgasson egy kis pszichedelikus, ezoterikus zenét és merüljön el a gondolataiban egy pár perc erejéig. A zene Akit nem érdelnek a drogok és a pszichedelikus zenék, gondolkozzon el általában a zenéről. Mi a zene? Azonkívül, hogy hangok egymásutánja, amelyek dallamokat alkotnak, amik pedig kellemes vagy kellemetlen érzéseket keltenek bennünk. A zenének semmilyen evolúciós feladata sincs, egy zongorázni tudó, egy kitunő zenei hallású embernek nincsen nagyobb evolúciós előnye egy másik emberhez képest. Azt is tudjuk azonban, hogy a természet semmit sem fejleszt ki feleslegesen. A zenének, a szórakoztatáson kívül kell, hogy legyen valamilyen funkciója. A zene az érzelmek legjobb hordozója talán így lehetne kifejezni a funkcióját. A zenében benne vannak a szerző érzelmei éppúgy, mint a sajátunk. Az agyban a zene hallatán megindulnak az asszociációk ezrei, ha egyszer megfigyeljük, milyen dolgok kapcsolódnak bennünk egyes zenékhez, dallamokhoz, magunk is meglepődünk. A pszichedelikus zenék egy pszichedelikus drog hatására behúzzák abba a bizonyos kitágult világba. Egyszeruen érezhető az az erő, ami ilyenkor az ilyen zenékből árad. A dallamok képekké, filmekké, érzelmekké és gondolatokká válnak, az utazó számára teljes hűséggel. Aki normálisan hallgatja otthon kedvenc zenéjét, ő is egy más állapotba kerül, ha nem is olyan élethűen és intenzíven, mint egy utazó. Megfigyelhető az életkor múlásával egyfajta zenei ízlésváltozás. A fiatalok kedvenc zenéi mind-mind a szórakozás felé irányulnak. Ekkor ezek a zenék számukra a szórakozást, a jó hangulatot testesítik meg, amit otthon is szívesen hallgatnak. Később megjelennek azok a zenék, amelyek jobban megragadják őket, amiben már mondanivalót is találnak. Már kétféle zenéjük van, egy, amit a disco-ban hallgatnak és amit otthon a szobájukban. Amikor megritkulnak a disco-k, a zenés szórakozási lehetőségek, egyre inkább jellemzővé válnak ezek az érzelmileg igényesebb zenék. Persze, fiatalabb korban az az igényes. És azért ezek a zenék sem tűnnek el, csak háttérbe szorulnak. Lesznek olyanok, amelyre azt mondjuk, "Úristen, én ezt halgattam?" és lesznek olyanok, amelyekre kellemes nosztalgiával gondolunk. Aki pszichedelikus zenét halgatott, főleg, ha droggal is kipróbálta, valószínűleg sohasem szabadul meg az ilyen zene varázsától. Akik abbahagyják a pszichedelikus drogok használatát (megöregszenek, családot alapítanak, megtalálták a boldogságukat, azt a bizonyos helyes szemléletet), azok is maradnak ezeknél a zenéknél. Ma az agykutatók is egyre többet foglalkoznak a zenével, de persze konkrétan zenekutatás nincsen. Talán késobb sok érdekes dolog kiderül még a zene és az agy kapcsolatáról. Addig is hallgassunk sok-sok zenét, mert nyugtat, szórakoztat, gyógyít. Mert a zene JÓ. |
  |